A Bajnokok Ligája lassan a véghajrába érkezik, mi meg csokorba szedjük, hogy mi is történt az elmúlt egy hónapban, azaz, a negyeddöntők során, illetve, hogy mit is várunk a másfél hét múlva megrendező elődöntők párositásairól is. Nézzük, hogy mik is voltak a negyeddöntő legnagyobb pillanatai, illetve, hogyan nézzük szubjektiv szemmel, a Bayern-Barca, és Real-Juventus párositásokat. Egy biztos: Érdekes hetek állnak előttünk, a csapatok már mind érzik a júniusi BL-döntő szagát, de csak két együttes lehet ott Berlinben.

 A negyeddöntőkben nem kaptunk igazán kivánatos párositásokat, ezek közül talán a Barcelona PSG volt az, amely a legnagyobb előszéllel rendelkezett. A PSG a Chelsea-t kiejtvén (hála az Atya Istennek)  várta barcelonai ellenfelét, miközben a bajnokságban fej-fej mellett küzd a Lyon ellen a bajnoki cimért. A Barcelonáról pedig mindenki tudja, hogy a jelenleg legjobb formában levő együttes, szóvla igéretes oda-visszavágót vártunk. A hatás azonban elmaradt, a két meccs messze túl egyoldalú volt ahhoz, hogy a Párizsban eltöltött első játékperc után ne tudjuk megmondani, hogy ki lesz a párharc továbbjutója. A Barcelona két sima győzelemmel, halált megvető magabiztossággal menetelt az elődöntőbe, és jobban megerősitette benünk azt a tudatot, hogy ő Európa jelenlegi legjobb klubja (jelenlegi forma és szerény személyem szerint). EszkoF

A másik ágon a Bayern a sima továbbjutás tudatában érkezett Portóba, azonban a portugáloknak elég volt egy meccs, hogy nyilvánvalóvá tegyék: nem a vereség a fő cél. 3-1-re hazaküldték a bajorokat, és ekkor mindneki temetni kezdte a Bayern-t, főleg a Real - Barcelona drukkerek, amin én őszintén jót mulattam, mert szánalmas, ahogy az egyes drukkerek (kinek nem inge...) milyen odaadással szurkolnak a Bayerntől való megszabadulásért. Hirtelen mindenkinek a Porto lett a második kedvenc csapata, de én inkább csak megvártam a visszavágót, és bizonygattam Jorge-nak, hogy nem fog Porto - Monaco elődöntőt látni. És lám.. A Bayern a kulcsjátékosok nélkül hengerelt, de oly módon, hogy az emberek csak néztek és nem hittek a szemüknek. Teljességgel a brazil - német VB meccsre hajazott a találkozó, azonban ebből még hiba lenne azonnali következtetéseket levonni. A münchenieknek jó lecke volt ez arra, hogy nem lehet félvállról venni egy ellenfelet sem. Mindenki elvan jelenleg, hogy a Bayern milyen erős, meg hogy megnyerik a BL-t, amit én nagyon szeretnék látni, de van egy olyan érzésem, hogy a reális kép nagyon messze áll a Porto elleni 6-1-től. EszkoF

El kell ismerni, hogy jobb meccsekre számítottunk a Real-Atlético hallatán, és jobb meccseket érdemeltünk volna. Az idei századik madridi derbi egy taktikai csata volt, amit végül Ancelotti nyert meg. Az első meccsen, amit a Calderónban jásztak, több ninjutsu volt mint futball, szegény Mandzukic-ot szépen össze is verték, és az MVP a szlovén kapus, Oblak volt, aki gyakorlatilag egyedül tartotta bent az Atléticót. A visszavágóra Ancelotti arra ébredt, hogy több a sérült mint az ép játékos, és komoly kockázatokat kellett vállalnia, ugyanis se Modric-nak, se Benzemának nem volt igazi cseréje a csapatban. Ezt végül úgy oldotta meg, hogy Ramost tette a középpálya centrumába, és Borsócskát éknek. És mindkettő bevált: Ramos karmester volt, besegített a védekezésben és néha előre is merészkedett, és Hernández lőtte a mindent eldöntő találatot. Azt a gólt, amit mindenki túlbecsül, holott szerintem csak annyi történt, hogy a Real még a hosszabbítás előtt kivégezte a tízemberes Atléticót. Nem volt meggyőző teljesítmény a címvédőtől, de még mindig jobb, mint a Schalke elleni kegyelemkenyér. _Jorge

Most, hogy a Bianconerik a négy közé jutottak, mindenki hangoztatni kezdte, hogy “visszatértek Európa top 4 csapata közé, oda, ahova mindig is tartoztak”. Nem tartom igaznak ezt az állítást, és az első bizonyítékom erre a Juventus és más nagycsapatok sorsolásának összehasonlítása: az olaszok egy majdnem galopp csoportból mentek tovább, ahol egy vérleszívott Dortmund és egy középszerű Monaco várt rájuk, míg a City vagy a PSG évek óta az elitbe tartoznak, de a balszerencse mindig az útjukba sodor egy Barcát vagy Chelsea-t. A könnyebb sorsolás viszont még nem érv arra, hogy a Juventus nem top 4-es csapat, úgyhogy ki kell térni a Monaco elleni negyeddöntőre is. Egy végtelenül kiegyenlített és közepes futballt produkáló párosítás volt, amit egy tizenegyes döntött el, ami nem is volt tizenegyes. Egyrészt nem Carvalho szerelte Moratát, hanem a spanyol a saját lábában botlott el (!), másrészt ha szabálytalanság is történt, az is a tizenhatoson kívül volt. De ne vegyük el a Juventustól, ami az övé: a visszavágón perfektül kivédekezték a továbbjutást, ahogy a Monacót is dicséret illeti, mert egy ilyen kiöregedett sztárokból és fiatal brazilokból/franciákból álló kerettel közel volt a négy közé jutáshoz. Jár a taps mindenkinek.  _Jorge

Az elődöntő egyik párositása a Juventus - Real Madrid mérkőzés lesz. Bevallom őszintén, amióta focit nézek a Juventus mindig ott volt a kedvenc három csapatom között. Függetlenül attól, hogy olyan semmilyen játékot játszanak, amilyent a Monaco ellen láttunk. Mindenki leirja jelenleg őket, folyamatosan érkeznek az internetre a szellemesebbnél szellemesebb képek arról, hogy a három nagycsapat mellett a Juventus eltörpül - mindenki tudja mikről beszélek. A Real drukkerek büszkék, hogy csapatuknak a leggyengébbnek vélt ellenfelet húzták és elsősorban ezért remélem nagyon, hogy az Öreg Hölgy kiejti az arrogáns szurkolói klubja által agyonhypeolt Real Madridot. Persze ennek az esélye nagyon csekély, de soha nem tudhatjuk, hogy ki milyen napot fog ki. Az pedig, hogy a Real-t utálom, mint a görcsöt, csak másodlagos. A szurkolói utáltatták meg velem a csapatot, úgyhogy nem kellenek a nem tudom milyen történelmi eredények. A Juventus a BL döntőben jelenleg a legszebb dolog ami történhetne,(a Bayern kiesése nem érintene túl érzékenyen, mivel a Barcelona tiszteletre méltó csapat, és megérdemli a döntőt minimum,) úgyhogy hajrá zebrák, Forza JUVE!   EszkoF

Nagyon nehéz megtippelni a Bayern-Barca végkimenetelét. Két éve, mikor utoljára összefutottak, Guardiola éppen egyéves vakációját töltötte, és a hátrahagyott csapatból Jordi Roura próbált valami értelmeset kihozni, de nem jött össze neki. Heynckes támadófocija a széleket váltogató Ribéryvel és Robbennel legyőzhetetlen volt, és a Bayern-drukkerek azóta is a legnagyobb sikernek a Barca elleni  7-0-t tartják. Azóta kicsit fordult a világ; Guardiola “testreszabta” a Bayernt, azaz átültette a katalán taktikát, csak éppen egy gyorsabb és fizikailag erősebb keretbe, míg Spanyolországban Luis Enrique kezdte el egy új csapat alapjainak lerakását, a poszt-földönkívüli Barca megépítését. Sok minden döntő fontosságú lehet: például a rengeteg sérült a Bayernnél, Dante és Boateng formája, vagy az, hogy kié lesz a középpályán a dominancia. Ez a párosítás döntő is lehetne, akkor sem lenne kifogásunk, így viszont minden idők egyik legkiélezettebb elődöntője elé nézünk.   _Jorge