A WWE-nek ezúttal nem volt könnyű dolga: fogyasztható műsort kellett összehoznia úgy, hogy mindössze a roster fele állt a rendelkezésére (a másik fele Abu Dzabiban turnézik). Az átlag SmackDownokhoz képest pofás kis műsor lett, de ezt csak az egy órás Tag Team Turmoilnak köszönheti, mert egyébként az év leggyengébb adása is lehetett volna. Ugyan nem nagyon értjük, hogy a Bryan-Reigns és Big Show-Kane relációkkal mit kíván kezdeni a WWE (aki eddig értette, az most összezavarodott), de már az is nagy lépés, hogy egy mezei Smackdown változást hozott a történetvezetésben. Hajtás után kicsit részletesebben kielemezzük a műsort. 

Dayton, Ohio. Az adás egy backstage-jelenettel indul, amelyben Kane és Big Show buzdítják az öt tag teamet (Usók, Miz és Mizdow, Ascension, Matadorok, Slater és O'Neil), hogy a két szupersztár, Bryan és Reigns ellen bizonyítsanak egy TTT (Tag Team Turmoil) keretén belül, melynek lényege, hogy a csapatok egymás után érkeznek a ringbe, az előző TT kiesését követően. Rögtön utána a Fenyvesek Réme, a favágók Charles Mansonja vonul be a szorítóba, ellenfele R-Vaccap-Truth. Legendás párharc, vérre menő küzdelem veszi kezdetét (nagy lófaszt), amely öt percig tart, a végén a szokásos Pókjárás-Sister Abigail-Megváltópóz.

Vannak dolgok, amik nem változnak az életben. Ilyen az emberi természet, anyád főztje, és Bray Wyatt. 

Paige ezúttal Summer Rae ellen harcolt, és a két Bella a kommentátori székből követte a párharcot. Ami elszomorít, hogy a FastLane-ig egészen biztosan semmi nem fog történni a női szegmensben, sőt, én azt sem látom, hogy utána mit kezdenek az egésszel. EszkoF kollégával még mindig nem sikerült rájönnünk, honnan a nagy barátság Brie és Nikki között. Az egész annyira abszurd, hogy minden kritikában le kell írnunk, máskülönben elmezavart okozna. Megértéseteket köszönjük. 

Adam Rose és Fandango következett. Hagyjuk őket, és lapozzunk tovább a főeseményre.

A meccs színvonala hullámzó volt, én az Usós részt nagyon élveztem, kivételesen szórakoztató volt a Reigns vs. Uso rokonharc, és az ebből adódó konfliktus Reigns és Bryan között. Bár tényleg elbizonytalanított, hogy akkor most mit is akar a WWE kettőjükkel. Mert az Usós részben inkább Roman tűnt babyface-nek, mint aki teljesíti a kötelességét, de ha nem muszáj, nem tapos bele a kuzinja veséjébe - Bryan pedig egy agresszív, individualista, vérszemet kapott pankrátornak, aki nem tűri, hogy az útjába álljanak. A legjobb példa erre, mikor Bryan belevonja Jey Usót egy Yes Lock-ba, Jey feladja, de Rőtszakáll nem akarja elengedni, és végül Csingacsguk kell leszedje a társát a kedves rokonról. Bryan egyértelműen nagyobb szerepet kapott a meccs során, hogy ellensúlyozzák a RAW-n elszenvedett vereséget, de a közönség a mérkőzés bizonyos részeiben inkább Reignst pártolta. Meglátjuk hétfőn, hogy mi lesz ebből. 

 Szintén érdekesen alakulhat a Big Show-Kane kettős sorsa, a meccs végén jó párszor összeszólalkoztak, a vége pedig az lett, hogy Show leütötte az Authority kidobóemberét. A legvalószínűbb fejleménye ennek egy Big Show face turn lehetne, de ha ez tényleg megtörténik, méltán kiérdemli majd a "legérdektelenebb face turn ever" címet. 

Ennyit a mairól, nem volt rossz adás, nem a változatosság vagy a meccsek újdonsága miatt, hanem az érdekes és kicsit konfuz karakterváltozások miatt. Várjuk a keddet, amikor is EszkoF jelentkezik a RAW-kritikával, de addig lesz még egy BL-beharangozó is, mivel jövő héten újraindul az európai kupaszezon. Ne felejtsetek el lájkolni minket (ide kattintva tehetitek meg), és kövessétek az oldalt. Kellemes hétvégét! _Jorge