Nem volt egy kiemelkedő adás a csütörtöki, de arra jó volt, hogy toljon egyet a Rollins-Orton meccs szekerén, még akkor is, ha ezt a lehető legszánalmasabb és legsablonosabb módon oldották meg. "IC-övmeccs előjáték" címszó alatt megint az orrunkba toltak egy, az adás felét kitöltő gruppent, remélem, őszintén remélem, hogy nem unja meg senki idő előtt ezt a szegmenst, mert nagyon megérdemelné, hogy a reflektorfénybe kerüljön. E kettőn kívül nem sok örömben volt részünk, de ennyi is elég egy összefoglalóhoz. Voyons!

Szerintem a WWE még mindig fél egy komolyabb monológot adni Reigns szájába. Próbálják eladni, hogy ő a Tettek Embere, és ez így is van, mivel minden meccsén kiveri a meleg szart is ellenfeleiből, de azért az elég egyértelmű, hogy miután belekezd a szpícsbe, máris megszólal egy entrance-muzsika, és valaki bejön a ringbe. (Reigns színészi repertoárja kimerül a "Polinéz Őserő" nevű csatakiáltásban, és a komikusan gunyoros, szarkasztikusnak szánt mosolyban, amit mindig rendkívül élvezek). Ezúttal Mark Henry battyog befele, hogy aztán egy tízéves kölyök által megírt forgatókönyvet előadjon: Bró, múlt héten betörted velem a kordont, de ez engem cseppet sem kompromittál, itt a kezem nem disznóláb, veled tartok, sőt, még a pénzemet is rád teszem. Mi a fasz?! Csak nem egy mini faceturnt láttunk? Ha igen, akkor dőljön a kardjába, aki ezt megírta, mert ez szánalom volt. Mark Henryt heelként szeretjük, borús tekintetű hegyomlásként, nem egy seggnyalóként. Utánuk kötelező módon megjelent az Authority, mert valahogy össze kellett hozni egy főmeccset az adás végére.

Paige legyőzte Brie Bellát, egy közepesnél egy fokkal jobb meccsen. Lapos, nagyon lapos az egész női szegmens, és egy komoly címmeccs hiányában nincs is motivációja az embernek, hogy kövesse a Díva-meccseket. A többiek hol vannak? Natalya a kellős közepén van a Cesaro-Kidd sztori húgyóceánjának, Naomi meg teljesen eltűnt a térképről. Mindegy, a dívákon kívül is lesz éppen elég izgalmas meccs a WM-en.

Kicsit túl hosszúra sikeredett az Intercontinental-övmeccs résztvevőinek a párharca, és én komolyan félek, nehogy az ilyen meccsek csökkentsék a Ladder Match iránti érdeklődést. Tényleg vagány az, hogy sorban az összes contender kiáll a ringbe, és... Bocsánat, egy percre csak, Stardust mi az istókért van ott?! Mi a francért?! Ugyanolyan súlytalan mint R-Truth, de megvan az a hátránya, hogy mindenki telibeszarja őt, hat mérföld magasról. És ráadásul nem is talál a többi pankrátorhoz, úgy néz ki, mint egy kiscsoportos a katonai kiképzésen. A négy igazi harcos nagyon jó volt, tetszett, hogy Harpernek is hagytak annyi szerepet, hogy Ambrose-t kiejtse, bár utána egy szempillantás alatt kikapott Bryantől. A Ziggler-Bryan pedig nagyon-nagyon jó volt, a face-face harc sokkal jobban kivitelezhető mint gondoltam, egyszerűen fantasztikus élmény mikor a nézők mindkét pankrátort buzdítják, és ilyenkor derül ki az is, melyiknek mekkora a népszerűsége. Összességében nem volt rossz, de egy kicsit elnyújtották ezt a meccset.

A TT meccsről legszívesebben szót sem ejtenék, önmagában és az adás többi részéhez viszonyítva is szar volt. Egyszerűen fáj a fejem ezektől a matadoroktól, semmi karakterük nincs, semmi jelentőségük, és semmi eredményük a WWE-n belül. Ha ez így marad, a Brass Ring Club lesz az egyetlen valamire való TT az egész rosterben. A meccs végére persze kellett egy Natalya-heeling, a kanadai jól földhözbaszta El Toritót, de én valahogy nem sajnáltam Bikucit, annyi szenvedést okozott a barátaival a meccs alatt. 

És végül a főesemény. Nem értem, miért nem tudták ezt az egészet Mark Henry nélkül megcsinálni. Miért nem lehetett egy szimpla handicap meccset tető alá hozni, á la Rollins, miért kellett bevonni a csokigolyót, majd elintézni az egészet annyival, hogy valamilyen okból kifolyólag eszméletlenül hever a földön, ezért Reignsnek egyedül kell kiállnia két pankrátor ellen. Ez gyávaság. A WWE nem meri bevallani, hogy minden erejével azon van, hogy Reignst nyomassa, és alibiket keres az ilyen alkalmak megteremtésére. Amit akartak, az össze is jött: Reigns tényleg úgy mutatott Rollins és Kane ellen, mint egy bajnok kihívója, és végül egy Spearrel kopogtatta is Kane-t. De a főszerepet mégsem neki szánták.

Az adás folyamán többször is láthattuk a J&J-t, amint a biztonságiakat figyelmeztetik, hogy ne engedjenek be senkit, aki kicsit is Ortonnak néz ki. Hát persze, hogy az adás azzal végződött, hogy Orton előtűnt a semmiből és még az Atyaúristent is meg RKO-zta. Ezt még egy hatéves is kitalálta volna, annyira egyértelmű volt; a kérdés az, hogy a WWE képes-e annyira komolyan venni a nézőket, hogy ne ilyen selejt módon oldja meg Orton megjelentetését, hanem mondjuk rejtsen el apró jeleket az egyes meccsek között, amelyek az ittlétére utalnak, és az egész majd kicsúcsosodik a főesemény végén. De ez így fos volt és egyszerű, mint a faék. Én tényleg vártam, hogy a végén feltűntetik, hogy written by: Benedek Elek. 

Hát ennyi mára srácok, hamarosan érkezik egy BL-poszt, és kedden jön az utolsó WM előtti RAW kritikája EszkoF tollából. Addig is tartsatok ki, közeleg már huszonkilencedike!