Kedves WWE-szurkolók, amit itt hétről hétre a képünkbe nyomnak, az nem más, mint a pankrációt kedvelők és az egész WWE-történelem meggyalázása, az überszar hetedik dimenziója. Képzelj el egy jókora darab szart 7D-ben (vagyis szagélménnyel együtt), és máris van sejtésed róla milyen prémium quality volt ez a SmackDown is. Nem szeretem hallani azt a kifogást, hogy "de ez csak egy SD, ugyan, mit is vársz tőle", mert a probléma nem az elvárásainkkal van, hanem azzal, hogy a WWE még csak nem is tesz úgy, mintha teljesíteni akarná őket. Hanem fogja a cekkert és átcipekedik az Albionba, hogy előadhassa ugyanazt a szart, mint otthon. 

Minden pankrációt kedvelő nevében azt kívánom, hogy a wwe kreatívok vegyék a fáradságot és csapják rá a WC-deszkát a faszukra néhányszor, majd küldjék el az esetről készült videofájlt. Köszönöm.

Előre szólok, hogy a cikk minden eddiginél rövidebb lesz, mivel a nullát bármeddig hatványozzuk, a végén úgyis nulla az eredmény. John Cena újabb open challenge-ével indul az adás, kijön a Brass Ring Club (vagyis Cesaro és Kidd) és pofázik valamit, de aztán Bryan közbelép és tető alá hoz egy tag team meccset, amit csak az adás végén láthatunk. De az is annyira semmitmondó, hogy nem is várok a cikk végéig, hanem elmondom itt: a két babyface, khm. "tengerentúli népszerűsítése" érdekében természetesen Széna és Kácske nyer, és fantasztikus sztending ovésön keretében addig ünnepeltetik magukat, amíg a bilikalapos bobbyk ki nem tuszkolják a nézőket az arénából.

Bray Wyatt ismét legyőzte R-Trutht, de hogy mi a fasznak, azt ne kérdezze senki. Még ha nyomnák valamerre a karakterét... úgy érteném, de ez így töltelékes káposzta. Barrett időközben face lett, bár szerintem csak pár adás erejéig, hogy a honfitársai ünnepelhessék; a Mizzel való "meccse" nem is nevezhető meccsnek, sőt ennyiért fizetést sem kellene kapjanak a pankrátorok, ennél az utolsó pedikűrösnek is több szerepe volt az adásban. Miz aztán összebalhézik Sandow-val a backstage-ben, ami még úgy is a SmackDown legjobb pillanata, hogy már ezerszer láttuk. 

A Sheamus-Neville meccsben voltak szórakoztató pillanatok, az ír azért enyhén szólva nem kímélte az ellenfelét: először a ringen kívül baszta oda a padlóhoz, majd lazán rádobta a kommentátori asztalra, amit diszkvalifikációval jutalmaztak. Rég láttam csütörtöki adáson, hogy két pankrátor ilyen jóízűen megródalja egymást, és ennek örültem. Csak aztán bejött a New Day, és a Dívák. Asszem ugyanaz történt, mint múlt héten. Asszem, mert basztam megnézni, mert valahol sejtettem, hogy 168 óra alatt nem voltak képesek semmi újat kitalálni, és ugyanazokat a fazonokat dobták össze, ugyanazzal a végeredménnyel. 

És a végén jött egy Fandango-Rose (a "főesemény" előtt), amit minden jóízlésű, becsületes honpolgár továbbnyomott a francba. Amennyiben valaki mégis kíváncsi lenne az összecsapásra, ajánlom a "gay porn" kulcsszavakat a Google Keresőben.

Jáááj more, ez megint egy végtelen szar adás lett, csupán a díszletek változtak. Olvassátok a blogot, mert EszkoF kedden valszeg egy újabb keserű kifakadással/kiakadással fog jelentkezni, és mert értetek írjuk. Au revoir!