Nos, az a helyzet, hogy örülnünk kéne, mert kaptunk egy átlagot kabócafasznyival felülmúló Smacket, ugyanakkor önmagában nem volt egyáltalán lenyűgöző, sőt. A napnál is világosabb, hogy a Contract Signinggel a WWE két legyet akart ütni egy csapásra, vagyis egyszerre tolni a jelenlegi fősztorit és a kék brendet, de ebből csak a második jött össze, az is csak részben. Lent részletesebben kifejtjük, miért.

Erről a Fatal 4-Way meccsről elsőre azok a futballedzők jutnak eszembe, akiknek szent meggyőződésük , hogy ha felbasszák az összes sztárt a pályára, abból csak jó sülhet ki. A nézők ugye eleve imádják a sztárokat, valamint a játék minősége is javulni fog, ha a legjobbak lépnek pályára. Csakhogy az ilyen ember általában nem számol azzal, hogy a túl sok karizma elszívja egymás elől a levegőt, vagy ami még rosszabb, hogy egyik sem érvényesül igazán, mert egyszerűen nincs elég tere ahhoz, hogy jól teljesítsen. A WWE kreatívjai is ebbe a csapdába estek szerintem, ráadásul megfejelték az egészet azzal, hogy három face karaktert szabadítottak/szabadítanak rá Rollinsra, ami miatt inkább hasonlít ez egy 3v1 handicap meccsre, mint egy korrekt négyespárbajra. A három face-nek, Ortonnak, Reignsnek és Ambrose-nak is megvan az okuk arra, hogy a bajnokkal balhézzanak, de egymással szemben már nincs háborús ok. Az adás végi (meglehetősen erőltetett) csihi-puhi éppen ezért elég meredek volt; a kreatívok el akarták hitetni velünk, hogy itt _bárki _győzhet, és hogy nem csak arról szól ez az egész, hogy három kiéhezett fenevadat ráeresztenek egy hernyóra, de nagyon izzadságszagú volt az egész. A WWE (eddig) nem építette fel rendesen ezt a Gólemek harcát, nem dolgozta ki a konfliktusokat és nem nagyon mondta el, kinek milyen motivációja van arra, hogy egymást széjjelverjék. Amikor Orton meg RKO-zta Ambrose-t, nagyon fake-nek és megalapozatlannak tűnt az egész.

Nem is beszélve arról, hogy Rollins bookingja is elég furcsa néhanapján. Számos alkalommal megverekedett a három ellenfelével, néhányszor a szart is kiverte belőlük, és most mégis azt akarják nekünk beadni, hogy fél egy ringbe lépni velük? Hagyjuk már. Mi a jó ebben?

A midcardereknél is volt egy kis házibuli, Barrett (aki még mindig jobban hasonlít Fanyűvőre a Fehérlófiából, mint egy királyra) és Ziggy meccsét Sheamus zavarta meg, majd Neville is érkezett, és ellopta a show-t. Kábé itt is ugyanazt csinálják, mint egy szinttel feljebb, összerakjuk a sztárokat és lássuk mi sül ki, de amíg élvezhető meccseket hoznak össze, addig nem bánom.

Luke Harpert úgy tűnik, kiszabadítják rabláncaiból, és újra összehozzák Rowannel, ami egy nagyon jó Tag Teamet vetít előre. Az történt, hogy Harpernek volt egy meccse (””””””meccse””””””) Fandangóval, amit persze megnyert, majd a végén bevonult Rowan, és ő is megadta a magáét a homokos spanyolnak. Ez nem jelenti azt, hogy van egy új csapatunk, főleg ahogy a WWE-t ismerjük, de én hálát adok az égnek, hogy végre kezdtek valamit ezzel a két remek pankrátorral.

Rusev kijött, és feszedezett egy kicsit, mert muszáj volt kitölteni a műsoridőt.

Két tag team meccset is kaptunk, az elsőn a Rybackkel felturbózott Brass Ring Club kikapott a New Daytől, a másodikon pedig a Lucha Dragons legyőzte a Matadorokat. Csak annyit tudok mondani, hogy minél hamarabb húzzák ki a Big Guyt Bray Wyatt süllyesztőjéből, mielőtt elnyeli a Fenyvesek Old Shatterhandje és az a húgymeleg unalom, ami körülveszi őt. Egyszerűen annyira szar ez a feud Wyattal és Rybackkel, hogy arra nincsenek szavak.

A csajok meccséről pedig nem is érdemes szót érteni, Emmáról én eddig azt sem tudtam, hogy létezik, Naomi pedig még mindig nem olyan jó, hogy a Bellák uralmát megdöntse.

Ennyit a mai adásról, több sztorifejlődést kaptunk, mint vártuk, de nem feltétlenül pozitív irányba mozdultak el a történetszálak. Vasárnap Forma-1 összefoglaló, addig is – kitartás! _Jorge